A sakktáblás sorozatgyilkos Oroszországban tevékenykedett, azon is belül Moszkvában, a Bitca folyó melletti parkerdőben. Ez a terület hihetetlenül nagy, több száz hektárt ölel fel, és alatta egy kiépített csatornarendszer található, a gyilkos sokszor ide dobta az áldozatait.

1. Az elkövetés módja roppant kegyetlen volt; a gyilkos sokszor ismerte az áldozatát, és így csalta lépre, bár nem egyszer számára ismeretlen embereket is megölt. A módszere a következő volt: a lehető legcsendesebben az áldozat mögé sétálni, elővenni a (saját) táskájából a kalapácsot, és egyetlen precíz mozdulattal tarkón vágni (az embert), hogy azonnal meghaljon. A gyilkos ezután rendszerint az áldozat mellé, vagy a fejébe rakott egy vodkás üveget.
2. A gyilkos elmondása szerint a gyilkolás előtt sokszor arra vágyott, hogy belenézzen az áldozatainak a szemébe, mielőtt végez velük, hogy meghallgathassa a könyörgéseiket, vágyaikat és a terveiket az életben, és neki az okozott perverz élvezetet, hogy tudta, ezek közül egyik sem fog teljesülni.
3. A gyilkos neve Alekszandr Picsuskin volt, és 1974-ben született. Alkoholista apja hamar otthagyta a csecsemő Picsuskint, aki így az édesanyja mellett nőtt fel, aki sokszor bántalmazta, és rajta vezette le az összes dühét. 
4. Aktív éveit tekintve abban biztosak lehetünk, hogy először 1992-ben ölt, és elmondása szerint 2005-ben és 6-ban kezdte újra a gyilkolást. A kétezres években annyira aktív volt, hogy akadt példa arra is, hogy a parkerdőben egy hónap alatt a rendőrség 13 meggyilkolt nőre talált rá.
5. Egyetlen egy ember volt, Maria Viricheva, aki túlélte a találkozást a sakktáblással. A nő egyszer összeveszett a párjával, és Picsuskin volt az, aki megvigasztalta. Ezután egy üzlet lebonyolítása miatt a parkba hívta őt, és egy betonkútnál álltak meg. A nő lenézett a kútba, Picsuskin pedig hozzávágta a fejét a kút szegélyéhez és letaszította a mélybe. Viricheva a csatornában ért észhez, és egy csatornafedélen kimászott. Rögtön a rendőréghez fordult.

      6.  A rendőrség tagjai is féltek attól, hogy Picsuskin lecsap rájuk, ezért mikor különösen aktív volt, a rendőrök sem szívesen mentek be a parkerdőbe, és a polgárok - ha tehették - ugyanígy elkerültek a hatalmas parkot.
      7. Picsuskin sorozatgyilkos pályájának egy románc vetett véget. Az utolsó áldozatának (Marina Moszkalje) a    kabátjában volt egy metrójegy, és egy papírcetli. Az utóbbin Picsuskin telefonszáma volt, és a                                  lakcíme. Az áldozat a gyilkos kolléganője volt, és az eset után Moszkalje fia pontos személyleírást adott a              gyilkosról, amiben a rendőrök Picsuskinra ismertek.
      8. Elfogása után Picsuskin úgy nyilatkozott a rendőröknek, hogy hosszú ideje, az első gyilkossága óta az volt  az életcélja, hogy hatvannégy embert öljön meg. A lakásán tartott egy sakktáblát és minden gyilkossága után egy cetlit ragasztott a mezőkre. Ez alapján 61 áldozatának kellett hogy legyen, viszont elmondása szerint sok áldozatát azért nem találták meg, mert a testüket a csatornába dobta.
      9. Az elfogása után a rendőrök végigvezették a parkon, hogy elmondhassa, hogyan követte le a gyilkosságokat. Picsuskin részletekbe menően, és élvezettel mondta el a megilletődött rendőröknek, hogy egy adott gyilkosságnál ő hol állt, az áldozata hol állt, hogy milyen szögben lendítette a kalapácsát, és hogy a mozdulat alatt milyen gondolatok kavarogtak a fejében. A rendőrségi jelentések szerint Picsuskin bizonyíthatóan elkövetett 49 gyilkosságot, de az erdőben való sétán 61-nek az eseményeit mesélte el részletesen
     10. 2006 végén fogták el, és 2007-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a mai napig ül. 

Sokak szerint ő volt Oroszország legveszélyesebb és legaktívabb sorozatgyilkosa, és mind a mai napig vannak olyan emberek, akik az ő emléke miatt messze elkerülik a parkerdőt, mert úgy gondolják, hogy a gonosz, amit ő, a gyilkosságával bevitt oda, mind a mai napig ott garázdálkodik, és szedi halálos áldozatait.